BÚÉK!
Kedves Olvasóim, Követőim!
Hűvöske az idő: mind állat, mind ember számára kihívást jelent. Szokás mondani, hogy "segíts magadon, Isten is megsegít". Én azonban ezt mondom:
Segíts a rászorulón, ők megláthatják Benned Istent.
(Most ne menjünk bele, hogy Isten arcát, szeretetét, jóságát, vagy más egyebet: ez igazán csak részletkérdés.)
Lényeg a lényeg, dermesztőek a viszonyok ezekben a napokban. Van egy címben ide vágó körmölvényem, amit most szeretnék megosztani Veled, Kedves Olvasó. A szokásos "vidám-vihánc" hangulatban, ami alapvetően jellemezni szokott. Viszont ez most egy felkiáltójellel ellátott, tizennyolcas karikával jelzett darabja irónia-szögecses lelkemnek, vagyis nem árt, Kedvesem, ha vastag láncokkal vértezed gyomrodat, mielőtt ennek olvasásába belevágnál.
Hideg
(2023)
Fagyos a szívem,
Merev a testem,
Kihűlt a vérem,
Továbbállt lelkem.
Jégszilánk könnyem,
Már nem lélegzem.
Átdöfték keblem.
Fájt, már nem érzem.
Az utolsó perce a létezésnek
Éget, mert hallom, rajtam nevetnek.
Gyilkosom belémrúg, épp még érzem:
Megteszek bármit, csak hozzám ne érj!
Rövidet élj!
Pokolban égj!
Pupillám tágan,
Tagjaim lázban,
Ruhám szakadtan,
Teljes mocsokban,
Szájam némultan.
Totál bénultan,
Végső kínomban
Vérem kibuggyan.
Az utolsó perce a létezésnek
Éget, mert hallom, rajtam nevetnek.
Gyilkosom belémrúg, épp még érzem:
Megteszek bármit, csak hozzám ne érj!
Rövidet élj!
Pokolban égj!
Batátom voltál,
Végig úgy hittem.
Hátulról szúrtál,
Szilánkra törtem.
Az utolsó perce a létezésnek
Éget, mert hallom, rajtam nevetnek.
Gyilkosom belémrúg, épp még érzem:
Megteszek bármit, csak hozzám ne érj!
Rövidet élj!
Pokolban égj!
Ennek szellemében:
Boldogabb Újévet Kívánok!