Egy igaz barátság margójára

Ez a történet/vers néhány évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor még heti egy éjszakát töltöttem szolidaritásból az utcán. Egy ilyen éjszaka alkalmával rengeteget, akár 10-12 km-t is képes voltam megtenni.

Az éjjeli szemlélődésnek rengeteg pozitív hatása/velejárója volt, mivel jóformán senki más nem járt az utcán. 

- Jót tett a léleknek, mert lehetőséget kapott elmélyülni. 

- Jótékonyan hatott a fejre, mert benne a nappalok folyamán zűrzavart keltő állandó nyüzsgés és folyamatos lárma kiürülhetett belőle; megtöltődött a szelíd csenddel; volt idő átelmélkedni a dolgokat.

- Pozitívan hatott a testre: nappal szorít az idő; addig kell átsietnünk a zebrán, amíg zöld a lámpa; addig kell elintéznünk dolgainkak a postán/boltban/hivatalokban/stb., amíg be nem zárnak; addigra készen kell lenni az ebédnek, mire dél fele jár az idő; időpontra kell odaérnünk iskolába, munkahelyre, orvoshoz. DE ÉJSZAKA az idő megszűnik: mindent végezhetünk a magunk tempójában. Addig nézünk egy kirakatot, amíg jól esik; nyíltan kimodhatjuk 1-1 üzlet dekorációjára, mennyire ízléstelen, anélkül, hogy tartanunk kellene a (netán bosszankodásában ránk kiáltó és/vagy elkergető) üzletvezető haragjától, rosszalló tekintetétől.

- Fejlesztően hat a figyelmünkre. Nappal megszabják, éppen mire, miért és hogyan kell koncentrálni. Éjjel a figyelmünk/értelmünk kitárulkozik mások felé: van időd visszagondolni gyermekéveidre, rágondolni tőled messzi levő barátaidra, elvesztett rokonaidra. Felnézhetsz a csillagokra és elmerenghetsz az élet nagy dolgain: múltbéli háborúkon, kultúrákon és azok kialakulásán.

- Jó hatással van a kreativitásra: ilyenkor jönnek az ún "mi lenne, ha..." kezdetű kérdések, s a rájuk nagy változatosságban kínálkozó válaszok.

- E sorból pedig nem felejtődhet ki a spiritualitás sem: jó alkalom ez arra, hogy kicsit felélénkítsd szociális életedet Istennel (vagy más szóval a hitedet). Nappal ugyan eldaráálod az étkezés előtti-utáni imádságot (meg maga az étkezés is inkább zabálás), az idő szűke miatt átélni már nem marad kapacitásod.

 

NOS, eme rövidke bevezető/előtörténet után következzék a már említett vers. :)

 

S emlékszem még Hold anyámra:

Vigyázz jól, te szegény pára!

Szárnyadat ne szegjék soha!

Repülj vélem föl, magasba.

 

Nevettek felém csillagok;

Óh, hogy én mily gyermek vagyok!

Rámkacsintnak a Pásztorok;

Óh, mily szelíd ti nyájatok!

 

S hajnalodék. Felkelőben

A Nap, s mind elköszönőben.

Végignézem feljövőben,

S ébredek egy fa tövében.