Egy megtért sámán dala
2014.08.24 11:29
Tüzet fog a hajnal,
Lángot vet az ég is:
Üzenik a felhők,
Múlik a sötét is.
Csillagok kerengnek,
Nézem ragyogásuk.
Felém integetnek,
Nincsen maradásuk.
Pirkad az ég alja,
Látom sugáridat.
Megvirradt az erdő,
Fel is kélt már a nap.
Szirmát bontogatja
Ezer szám a virág.
Hirdeti, kiáltja,
Feléledt a világ.
Nyújtózkodj az égnek,
S tárd feléje karod.
Talán el is éred,
Érezd, hogy akarod!
Megbődült a szarvas,
Fenn van a hegytetőn.
Megindult a csorda,
Lépkedvén szendergőn.
Csörgedez a patak,
A juhász is ébren.
Tereli juhait,
Hajtja ki sebtiben.
Fönn a hegygerincen
Fenyves hajladozik.
Alatta két kis bocs
Vígan játszadozik.
A favágó háza
Éppen idelátszik,
Bentről int az asszony:
Jó uram halászik.
Füstöli a kolbászt,
Már messziről érzem.
Fából a kerítés,
Kiakasztja szépen.
Messze, hegyek ormán
Üvölt a vad ordas.
Te félénk kis gida,
Gyorsan elinalgass!
Itt a hegyoldalban
Baktat a vén kondás:
A kondát nem félti,
Vigyáz rájuk Bundás.
Távolabb hallani
Vad ménes vágtáját:
Háta biz' nem nyerges,
Féltvén szabadságát.
Haza értem immár,
Itt a rég várt fészek.
Furulyám és dobom
Mind ugrásra készek.
Zsibong a tyúkudvar,
Elém fut jó apám,
Üdvözöl a Bodri.
Itthon vagyok! Az ám...