Egy soha el nem küldött levél (fiktív nevekkel behelyettesítve)
Gyáva vagy!
Miért kerülgetsz!? Mondd meg a szemembe, hogy szálljak le rólad, és el van intézve! Miért félsz? György miatt? Akillesz miatt?
Nem érdekel, mikor jössz. Felőlem akár ne is gyere vissza! Pont olyan vagy, mint apád; PONT OLYAN.
Nem érdekelsz már! Akillesz jóindulatára pedig nem szolgáltál rá! MEGUNTAM. Így talán majd elgondolkozol azon, hogy milyen, ha az örökös felelősség-alól-kibújósdinak KÖVETKEZMÉNYE is van! Tudom én, hogy falra hányt borsó... Géza nevelő is megmondta: az a bajod, hogy bár szeretsz is, meg tudsz is élni, a FELELŐSSÉGet sosem vállalod. Nem érdemled meg azt, amid van!
Nem vagyok irigy, nehogy azt hidd. Tartsd meg mindet: nekem aztán nem kell, ami a MÁSé. Elegem van belőled! Szégyelhetnéd magad! Nem néztél még magadba soha úgy igazán? GYEREK VAGY! Igenis GYEREK! Felnőttnek azt nevezik, akinek VAN FELELŐSSÉGTUDATA és nem hülyeségekre fecsérli az értékeit! És tudd meg, nincsenek is már olyan értékeid: mindet elherdáltad, amid volt. Csírájában megfojtottad azt, amit tudtál VOLNA használni a felnövésben!
Tudom, MINDEN lepereg rólad. Megtanultad letojni jó magasról az okos szót. A FELNŐTT a szilárd jelleméről ismerszik meg, a SAJÁT értékrendről (nem azokról, amiket ÉPPEN olvas)! Egyáltalán VAN neked olyan, hogy értékrend, bakker!? Szerintem ne várd, hogy valaha valaki is komolyan vegyen. Szerintem Irma is emiatt hagyott ott: neki férfi kell, nem gyereket akar maga mellé, akit nevelgetni kell (akár a házasság kötelékén belül). Igen, valóban akar gyereket, de nem férjéül! Megérdemelted. Hányszor csaltad meg!? Szerintem csak töredékéről tudok annak, amit elkövettél. Meddig "voltál vele"? 2-3 évig? ÉRTÉKTELEN! TE MAGAD tetted azzá a "kis kihágásaiddal". Mire kellett ő neked!? (Egyáltalán KELLETT, mert egy felnőtt, sőt, még egy gyerek se nagyon bánik így azzal AMI kell neki.) Szeretted te őt egyáltalán? Vagy inkább csak kihasználtad, kiszórakoztad magad rajta?...
Tudsz te egyáltalán szeretni!? Mármint magadon kívül bárkit?
Soha nem bántottalak, tudod. De most Istenemre mondom, ha itt volnál, nagyon megvernélek!!! Rád férne: meg is érdemelnéd!
Fene essen abba az önző fejedbe! Anyád nem nevelt, Gézára nem hallgattál, engem pedig kiröhögtél, mert a többi is azt tette.
Sokat olvasol, valóban. Csak épp műveltté nem válsz tőle. Tudod, miért? Mert GYEREK VAGY! Nincsen saját értékrended és mindig aktuálisan azt "vallod", amit épp aktuálisan olvasol. Aranyos is, meg cuki is az ilyen ember, DE SENKI NEM VESZI KOMOLYAN.
Engem se vettek komolyan, DE bennem ez mindig megvolt: a JELLEM. És nem volt soha akkora az egóm, hogy azt higgyem, ÉN vagyok a legokosabb, ÉN mindent tudok, minden úgy van, amint ÉN gondolom. Én mindig bevallottam, ha nem tudtam valamit és megkérdeztem olyanoktól, akik HITELES válasszal tudnak szolgálni.
Te minden ALAP nélkül kezedbe vettél olyan magas szintű olvasmányokat, - nyugodt szívvel - amikről nagy ÖNTELTségedben azt hitted, érted. (ALAP NÉLKÜL nem érthetsz semmit, apafej!) Ha pedig hiányoznak az alapok ez puszta nagyzolás, majomkodás, bohóckodás. Szép tőled, hogy meg akartad érteni pl. a katolikus tanítást és utána akartál olvasni. DE ERRE kezedbe veszed a NAGY KATOLIKUS DOGMATÁRAT meg a 2. Vatikáni Zsinat Tanait: mindezt ANÉLKÜL, hogy egyáltalán ismernéd a Szentírást, a hagyományokat, az előzményeket. GYEREKES!!!
Van eszed, Norbert: NE EZEKRE A BAROMSÁGOKRA HASZNÁLD MÁR!
Megjegyzed, hogy xy mit ír a könyvébe; akárhány könyvet olvasol, megjegyzed, melyikbe mi van írva. ÍRVA! Át sem gondolod, mert lusta vagy hozzá. "Vannak/voltak nagy emberek, akik gondolkodtak és leírják, elolvasok a témában 1-2 könyvet és én is okos leszek." FOGD MÁR FÖL, hogy ez nem így működik! Nem okos leszel így, hanem zavarodott.
Sokra vitted valóban. Többre, mint én: engem pl most a napokban tesznek ki az utcára, mert nincs munkám, nem is lehet. És nem azért, mert lusta vagyok dolgozni: én mindig sokat gürcöltem! Náladnál jóval többet! Csak veled ellentétben nekem sosem adtak esélyt.
Szégyelld magad, de nagyon mélyen!!! Vannak, akik szeretnek, te meg cserben hagyod őket! Nem rólam van szó, hanem arról a sok-sok emberről, akik számítottak rád meg a te segítségedre. Kiröhögted, kihasználtad és eldobtad őket, az ő szeretetüket. Pedig ők TUDTAK VOLNA segíteni neked a fejlődésben: abban, hogy FELNŐTT lehess. De neked annyira fejedbe szállt a dicsőség, hogy "majd ÉN jobban tudom"! SZÉGYEN!
Az ilyen kis piti értékECSKÉKen akarsz elvegetálgatni, mint a segítőkészség, a filozófia meg a "ráérünk arra még"!? Itt fut el melletted az élet!
Úgy jársz te is, mint az az ember, aki egész életében a boldogság KELLÉKEIT GYŰJTÖGETTE és csak élete végén jött rá arra, hogy közben ELFELEJTETT BOLDOGNAK LENNI.
Szard le, amit mondok! Úúúúgy van! Röhögj szépen a markodba! Haragudj meg rám! Gyűlölj meg! Ne szólj hozzám többet egy szót se! Használd darts-táblának az egyik képemet! Ugye most jobban érzed magad!? Hiszen te vagy az OKOSABB, a MŰVELTEBB: szarjál le magasról, nem érdekel! Mert én is hasonlóan cselekszem teveled. De amikor te is magadhoz térsz és föleszmélsz, mint a fennebb említett jóember, MÁR KÉSŐ lesz. És én nem leszek ott melletted... mert elüldöztél a magad önzőségeivel.