Elemi történet
Megismerkedtem az iskola könyvtárával és azonnal ki is vettem egy szép mesekönyvet (Mákos rétes: kemény fedelű, kék alapú borítója volt, az elején egy szőke hajú kislánnyal, akinek két copfba fogták a haját ).
Egy hónapig lehetett kint nálam, aztán vissza kellett vinni: ez volt az ELSŐ kölcsönzésem, második osztályos voltam. Annyira tetszett ez a könyvecske (inkább a képek miatt), hogy hétvégenként a mamámhoz is magammal vittem, de egyszer VÉLETLEN ott is hagytam. Másnapra kellett volna visszavinni: amikor ez eszembe jutott (napközben az iskolában), féltem, hogy meg fognak büntetni, anyámnak is elpanaszkodják, ő pedig le fog szidni.
Ebéd után kikéretőztem mosdóba, de nem oda mentem, hanem föl az emeletre, hogy telefonáljak anyunak (aki délután jött értem: akkoriban fél1-ig vagy fél 2-ig dolgozott), hogy hozza el a könyvet is, ami a maminál maradt. Én addig még sosem jártam az iskola emeletén (ezzel együtt azt sem tudtam, hol vagy miként kell az ilyesmit intézni), ezért egy onnan éppen lefelé jövő felsőstől kértem útbaigazítást. Ő azt mondta, hogy a barna ajtón kell bemenni a bal oldalon, így hát oda mentem. (Mint később kiderült, az volt az igazgatói iroda.) Előadtam a panaszom, de nem tudtak segíteni. Visszamentem tehát az osztályterembe, mintha semmi nem történt volna (gondolván, úgyis úgy tudják, hogy mosdóztam).
De később lejött az egyik tanárnő azok közül, akiket az emeleti teremben láttam (az egyik helyettes), valamit motyogtak a tanító nénimmel és elment. A tanítónő azonnal fölállt, megdorgált jó hangosan és beírt nekem egy fekete pontot (az volt az első, addig CSAK pirosak voltak). Amikor anyám értem jött, mondtam a történteket, amit valószínűleg a tanítónő is elmesélt. Hazafelé folyamatosan szidott, amikor hazaértünk, csak annyit mondott, húzzam le a nadrágom: akkor vert meg nadrágszíjjal életemben először.
IRREÁLISNAK TARTOM a büntetést még mai fejjel is. Senki nem magyarázott el semmit (hogy ez miért rossz, mit lehet ilyenkor csinálni), csak szidást majd verést kaptam, ÖVVEL!