Ez még anno a Valentin hozta ki belőlem
Meghívó
Egy barátom - neve Bíró
- kiírást látott: "Meghívó".
Begyes leány, aki hív, ó,
Hegedűjén dallam, mily jó!
Száját tátja, be gyönyörű!
Ettől lesz a föld gömbölyű!
Elő frakkot, nyakba csokrot,
S kerít rózsát, egész bokrot!
Elhalkul a hegedűszó,
Függöny gördül, tapsvihar száll.
Tömeg ujjong, mint az való:
Kézben kókad száz rózsaszál,
Meglökődvén, el is ejtve;
Megtaposván, meg sem sejtve.
Zokog Bíró, szájbiggyesztve.
Nem érkezett vigasz, szép szó:
Nem békélhet így meg Bíró.
Ennyit ért a nagy meghívó.
Csak az általános: "szolid, kedves és életvidám".