Figyelj kicsit jobban
2014.08.24 11:19
Régről
Fiatalabb voltam, dolgoztam serényen:
Partra vetett a víz, s végül színész lettem.
Volt egy ember nálunk, színpad ékessége.
Rajongott is nagyon a közönség érte.
Karja-hasa izmos, kék színű a szeme,
Sokszáz millió lány ott hevert előtte.
Legjobb osztályon volt: színészek közt első,
Iskolája legjobb, s jegye mind kitűnő.
(Segédszínész voltam: összes szövegkönyvet
Megtudván kívülről, ugrottam, ha kellett.)
Erős volt a hangja: gyönyörűn énekelt.
Remekül is játszott, de mikor vége lett...
Rajongóktól mentes, magunk közti zajban
Megváltozott menten: elsüllyedt az aljban.
Elsőosztályú volt, családja is gazdag:
Csak saját "rétegből" szerzett barátokat.
(Engemet legalul, ötödosztályúként
Mindenki kigúnyolt rangban kicsinységért.)
Ő is mindig bántott: nem ütött, de szapult.
Vezetőnk kegyesen védett, míg el nem múlt.
S óh, beleszerettem hangszerjátékába:
Csak a gitárjába, de NEM ő magába.
És én tudtam mindezt: nem lettem én rabja
Téves érzelmeknek, pedig ő akarta.
Nem hajtok én fejet, ki nem szolgál rája!
Dühös lett: "Mit képzel e csóró magába'!?"
Te is vigyázz nagyon, s figyelj önmagadba,
Hogy ne legyél soha az érzelmek rabja.