Szeretet nélkül
Egyszer egy öreg tudós, kinek neve Rigójancsi, arra gondolt, megépíti a világ legnagyobb kaleidoszkópját. Szerzett is vonalzót, körzőt, számológépet és még sok egyebet és hozzálátott a megtervezéséhez. Hosszú időbe telt, míg elkészült a tervekkel. Mivelhogy ez idő alatt nemigen foglalkozott mással, igencsak elszegényedett. Elment hát dolgozni a helyi vasútállomásra pénztárosnak. Éjjelente, amikor nem dolgozott, újra és újra átnézte a terveit.
Addig-addig folytatta ezt az életmódot, mígnem teljesen beleőrült a folytonos „nem alvás” miatt. Már-már rémeket látott! Betegesen félteni kezdte terveit, ezért egy széfbe zárta, amit egy „Kék vasrács” című falfestmény takart. Annyira beleőrült az örökös ébrenlétbe, hogy a munkahelyén vonatok helyett űrhajókat vélt látni, melyek a felszálláskor mérgező gázt, metánt bocsátanak ki. Egyetlen megoldást látott bajára; félelmét alkohollal próbálta enyhíteni. Először csak sört ivott, de fokozatosan eljutott a legerősebb italokig. Egyszer, amikor az éjjeli mulatóból hazafelé tartott, megbotlott a cipőfűzőjében, ami ki volt oldódva. Éppen tél volt és nagyon hideg. Hozzávágódott egy fához, majd beleesett a mellette lévő árokba. Elvesztette az eszméletét és reggelre megfagyott. Amikor rátaláltak, már nem élt.
Mivel nem volt neki senkije, senkinek se hiányzott. Az emberek mindig is őrültnek tartották és féltek tőle, ezért nem szomorkodott fölötte senki. Az sem érdekelte őket, mi történhetett vele, mivel nem szerették. Mindig is más volt, mint ők, ezért kényszerült kiköltözni egy elhagyatott tanyára.
Sírja is azt tükrözi, hogy egész életében számkivetett volt. Fejfája egy elhasznált, ütött-kopott pótkerék, melyen ez a felirat áll: „Itt nyugszik a Rigójancsi. Vigyázz, mert még föltámad!”